Tizenegyedik alkalommal zajlott le Komáromban a Czibor Zoltán Sporttelepen a Kozenkow Ferenc vándorkupa, amelyet minden évben Czibor Zoltán születésnapjára időzítenek a szervezők. A mérkőzések előtt a csapatkapitányok és a városvezetők, köztük  Turi Bálint sportért felelős alpolgármester, Beigelbeck Attila a KVSE elnöke, valamint Csák Albert az MLSZ megyei igazgatóságának koordinátora is virágokat és koszorúkat helyeztek el a legendás labdarúgó emlékhelyénél.

A Komáromi Sporthagyományokat Őrző Kerekasztal ezzel az emléktornával emlékezik Komárom kiváló labdarúgójára, Czibor Zoltánra. A résztvevő öt egyesület több mint ötven labdarúgója körmérkőzéseken mérték össze tudásukat a labdarúgó felkészülési időszakban. Minden csapat oklevél díjazásban részesült. A torna eredményhirdetésén különdíjat kaptak a kiemelkedő teljesítményt nyújtó játékosok. A sporteseményt a komáromi önkormányzat és a Kozenkow család is támogatta.

A torna végeredménye:

1. Győri ETO U10
2. Komarno SC U10
3. Komárom VSE U10
4. Gyirmót B
5. Gyirmót A

A legjobb játékos Adi Mátyás (Győri ETO), a legjobb hazai játékos Dián Roland (KVSE), a gólkirály Kerekes Konrád (KVSE) és a legjobb kapus pedig Rácz Samuel (Komarno SC) lett.

Labdarúgó tornával emlékeztek Czibor Zoltán születésnapjára
 

 

Czibor Zoltán Kaposváron született 1929. augusztus 23-án. Mivel édesapja a Duna-parti városban kapott állást, ezért ide költöztek. Később is mindig azt mondta: ő büszke komáromi. A szélső 1945-48. között a helyi MÁV színeiben focizott, egy BLASZ–Dunántúli ifjúsági válogatott meccsen figyeltek fel rá. Nem sokkal később az Üllői úton, Ferencvárosban találta magát. Hetven bajnoki meccsen 33 gólt szerzett, majd a csapat szétszedése után előbb a Csepelen folytatta pályafutását, aztán a Bp. Honvédnál kötött ki. 43-szor játszott a válogatottban, 1952-ben Helsinkiben az olimpián aranyérmet, az 1954-es világbajnokságon pedig ezüstérmet szerzett nemzeti csapatunkkal. 1956-ban, a Honvéd túrájáról nem érkezett haza, a nyugatot választotta. Az AS Romához igazolt, majd a Barcelona következett. Nem véletlenül vált a spanyol közönség kedvencévé. Pályafutása végén még szerepelt az Austria Wienben, majd Spanyolországban élt, ahol kávéházat nyitott. Először 1983-ban látogathatott haza Magyarországra. Már ekkor emlegette, hogy szívesen térne végleg haza Komáromba. Álma a 90-es évek elején megvalósulhatott, ismét komáromi lakos lett, oroszlánrészt vállalt abból, hogy a komáromi labdarúgóélet újjáéledjen. A csapat a körzeti bajnokságból indulva jutott el a másodosztályig. Pro Urbe-díjat kapott, halála után díszpolgár címet adományoztak neki, a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendje birtokosa is volt. 1997. szeptember elsején, súlyos betegség után hunyt el.